Mivel a mai napon több tízezer magyar hírportál és blog megírta már a cikket a témában millió féle verzióban, én idemásolom a Lángoló Gitárok egyetlen hiteles, csodálatos, interjúját, arról hogy a búcsú+belga csak annak nem volt gyanús aki nem gyanakodott.
A jövőben médiahekket tervezek a máriapócsi cigánybúcsúról.
Íme a cikk:
A Bëlga média hekkje tökéletesen sikerült, szinte mindenki elhitte, hogy feloszlanak, de persze eszük ágában sincs. A Lángoló Gitárok lerántja a leplet még a „búcsúkoncert előtt”.
Még5: Tedd fel a kérdést!
Mit üzentek azoknak, akiknek felcsillant a szemük a hír hallatán, miszerint feloszlik a Bëlga?
Még5: Bebuktad!
Bauxit: Türelem.
Tokyo: Kitartás!
Mi kellene ahhoz, hogy valóban megszűnjön a zenekar?
Tokyo: Ha valamelyikünk kipurcan száz évesen, akkor kuka az egész, de addig nyomjuk.
Még5: A Bëlga mi négyen vagyunk így. Nem lehet, nincs csere.
Bauxit: Az egymással kötött házasságszerű vérszerződésünk már mindent kibírt.
Ha elétek tolna valaki egy szerződést, hogy a búcsúkoncertért kaptok hetven milliót, de akkor utána öt-tíz évig nem léphettek fel, mint Bëlga, akkor aláírnátok?
Még5: Alá kellene írni, felvenni a pénzt, aztán valahogy kijátszani az egészet.
Tokyo: Fellépnénk más néven, például Röman.
Miután kiment a hír a Zöld Pardon honlapjára, hogy búcsúkoncertet tartotok, hogyhogy nem rohantak le benneteket az újságírók?
Még5: Én nem voltam elérhető, külföldön voltam.
Tokyo: Ez nem egy hír volt, csak a Zöld Pardon koncert-naptárában volt felfedezhető.
Bauxit: Csak a rajongók kezdtek el kommentelgetni a honlapunkon, de amúgy nekem van egy elméletem erre. A zenekar ’98 óta létezik és ’99 óta koncertezik, tehát nem vagyunk se egy fiatal, se egy öreg zenekar. Ezért sok újságírónak már nem vagyunk elég érdekesek, mint ifjú titán zenekar, illetve még nem vagyunk érdekesek, mint öreg, de még mindig valahogy a pályán lévő zenekar. Például ez annak is az oka, hogy a fesztivál-beszámolókban általában benne sem vagyunk, mintha ott sem lettünk volna, hiába van tele a sátor.
Tokyo: De már közel vagyunk valami komolyabb dologhoz, ezt már megjósolták.
Még5: Esetleg, ha majd állami kitüntetést kapunk…
Akkor ez még mind előttetek van… És melyiket fogjátok választani, az elvonót?
Tokyo: A számainkat küldjük elvonóra. A „Nemzeti hip-hop” az első, de lehet, hogy lesz még.
Még5: A „Nemzeti hip-hop” berúgott és veszekedett a buszban a többi számmal.
Tokyo: Részeg szöveget meg nem lehet elmondani. Én sokáig észre sem vettem, hogy tintás.
Bauxit: Ráadásul a többi szám nem akart vele egy színpadon lenni, így nem jöttek el a koncertre. Valamit tennünk kellett, hát elküldtük elvonóra. De ha sikerül az elvonás, akkor majd rendezünk neki egy nagy comeback koncertet, onnantól kezdve mindig nagyszínpadon lesz és dupla gázsit kap majd. Az újságíróktól pedig elvárjuk, hogy méltassák eddigi munkásságát, és fejtsék ki, hogy mennyire hiányzott ez a szám a fesztiválokról.
Tehát itt most a figyelemfelhívás a lényeg?
Bauxit: Az már nem hír, ha csinálsz egy új albumot, ki kell csinálnod magad, fel kell oszlanod vagy össze kell állnod ahhoz, hogy odafigyeljenek rád. Annak nincs hírértéke, hogy valaki konstans módon gyártja a lemezeket, folyamatosan fellép és járnak a koncertjeire.
Ezért volt szükség erre a médiahekkre?
Még5: Mert különben a kutya se jönne el a koncertünkre…
Bauxit: Befelé, önnön magunknak könnyű fenntartani az érdeklődést, kifelé viszont néha valamit érdemes kitalálni, hogy hallassunk magunkról az információs zajban.
Tokyo: Alapvetően csak kitaláltunk egy vidám dolgot, búcsú+koncert. Aztán ez lett. Bízunk abban, hogy rajongóink elutasítják a szavakba vetett feltétlen bizalmat, és így nem estek áldozatául ennek a kis trükknek, kísérletnek, ami csak azt bizonyította, hogy a feltételezett halálhíredet az utolsó bokorban is szétkürtölik nagyjából 1 nap alatt. Ez igazán megtisztelő.
Bauxit: Tavaly például hiába jelent meg négy lemezünk, nem tudtunk akkora zajt csapni, mert a fél médiában be voltunk tiltva.
Ezt kifejtenéd?
Bauxit: 2009 őszén volt egy Est-turnés fellépésünk, ahol kicsit túlfeszítettük a húrt. Bár ez tőlünk egyáltalán nem szokatlan, de volt, aki nem vette jó néven a kiszólásainkat. Miután a dolog botránnyá fajult, mi rögtön írtunk egy elnézést kérő levelet, mert nem szerettük volna, ha bárkinek – pl. a szervezők, a többi fellépő – baja lesz miattunk. Azt is írtuk, hogy a magunk lehetőségeihez mérten szeretnénk ezt a dolgot kompenzálni valamivel, hogy ne legyen harag. Nem tudom meddig jutott el a levelünk, de úgy tűnt, hogy elsimul az ügy és megbocsájtották vétkeinket. Aztán a történet vége az lett, hogy egy évig egy betű se jöhetett le rólunk az Est médiában, újságokban, rádiókban, stb. Hallottunk róla, hogy ment a kör-email: „2010, no Bëlga”.
Tokyo: Ha valahol másokkal léptünk fel, a mi nevünket egyszerűen kipontozták…
És ezt annyiban hagytátok?
Bauxit: Gondolkodtunk valami reakción, de végül hagytuk a francba, úgy ítéltük meg, hogy ezen nem múlhat a zenekar léte, meg nem is szeretjük a konfliktust.
Voltak még ehhez hasonló botrányaitok?
Bauxit: Egyetlen egyszer elkéstünk egy pécsi fellépésről. A hivatalos verzió szerint lerobbant a buszunk, több órát késtünk emiatt. Végül padlógázzal érkeztünk meg a városba, minden lehetséges szabálytalanságot elkövettünk, és már majdnem ott voltunk a fellépés helyszínén, már csak pár sarokra voltunk, amikor elállta az utunkat egy rendőrautó, majd körbevett minket még vagy húsz rendőr.
Tokyo: Én próbáltam hívni a szervezőket, hogy még mindig késünk, mert feltartóztattak minket a rendőrök, de Titusz szólt, hogy tegyem le, mert pisztolyt fognak ránk. Kiszállítottak minket a lejárt forgalmival rendelkező sötétített üvegű Transporterből, mi pedig akkor már a fellépő ruhánkban voltunk, napszemüvegben, sapkában. A rendőrök azt hitték, hogy valami hatalmasat fognak most, kivonult az egész örs az éjszaka közepén.
Még5: Amikor kiderült, hogy mi nem csúcsmaffiózók vagyunk, hanem a Bëlga, akkor nagyon csalódottak voltak. A közönségünk is az volt, mert amikor végre feljutottunk a színpadra, és elmondtuk, hogy feltartottak minket a rendőrök, csak legyintettek, hogy ez de szar kifogás… senki se hitte el, csak aki látta a saját szemével.
Tokyo: Biztos készült jegyzőkönyv a kivonulásról.
Mitől lesz különleges a „búcsúkoncertetek”?
Tokyo: Talán a légvártól, de maga a koncert is hosszabb lesz a szokásosnál, lesz egy kis élő zene ami illeszkedik a búcsús hangulathoz, és persze a sok-sok-sok-sok meglepetés.
Még5: Lesz vattacukor, talán pattogatott kukorica, dodzsem, céllövölde, célbadobó, egy hatalmas 7x10méteres légvár, műanyag halak kipecázása meg minden, és délután hattól be lehet majd jönni.
Bauxit: Én erre az alkalomra megcsináltatom a melleimet.
Tokyo: Ha jól sikerül, minden évben megrendezzük, fejlesztjük majd folyamatosan, több dobálda, ilyenek.
És ki találta ki ezt a szuper szójátékot?
Még5: Tokyo.
Akkor már miért nem inkább úgy csináltátok, hogy tényleg feloszlotok, majd idővel összeálltok?
Még5: Ez is benne van a pakliban… Lehet, hogy a ZP-koncert közben feloszlunk tíz másodpercre, majd összeállunk és visszamegyünk a színpadra.
Bauxit: Szeretnénk mi lenni a világ legrövidebb ideig feloszlott zenekara.
Tokyo: Most, hogy így elterjedt ez a félreértés, félrevezetés, hogy feloszlunk, lehet belemegyünk a játékba, egy picit.
Ha már feloszlotok és össze is álltok, akkor a koncert második felében (az összeállósban) nem lenne aktuális elhívni a régi tagokat is? Vagy ennyire megromlott a kapcsolat?
Tokyo: Igazából nincs velük kapcsolatunk.
Még5: Ez talán még a jövő zenéje.
Tokyo: Most jobban örülnénk, ha inkább régi rajongókat tudnánk felvinni a színpadra.
Számon tartotok ilyen ősrajongókat?
Még5: 2001 és 2003 között volt egy masszív kemény mag a koncertjeinken, amely aztán eltűnt. Talán megnősültek…
Te most nősültél, változtatott ez valamit a hozzáállásodon a zenekarhoz?
Még5: Eltűntem két hétre, azon kívül semmit. A többiek is mind házasok, csak én még le vagyok maradva a gyerekprojekttel.
Nem érzitek úgy, hogy már mindent elértetek, amit ebben a szcénában, Magyarországon el lehetett érni?
Még5: Magunkhoz képest lehet, hogy igen, de a Sziget nagyszínpadján például csak egyszer léptünk fel.
De oda magyarok már eleve nem férnek be.
Bauxit: De Geszti a nagyszínpadon volt…
Még5: Na tessék, például egy mínusz egyedik, vagy nulladik Bëlga-nap még hátravan!
Tokyo: A rajongók létszámát tekintve valószínűleg elértük a maximumot, de például jogdíjakban még van hova fejlődni.
Még5: Azért se nagyon vagyunk headlinerek, mert mi nem vagyunk jóban senkivel, nem tartozunk bele a felső kasztba, ahol mindenki egymás hátát vakargatja.
Bauxit: Kevés barátunk van az osztályban, a felsősök között sincsenek pártfogóink, a tanárok pedig a magatartásunk miatt nem csípnek bennünket.
A Bëlga lemezeinek az ívét elnézve most kellene következnie egy „vissza a gyökerekhez” albumnak.
Még5: Az utolsó, Farost című lemezünk gyakorlatilag olyan volt, mint egy első album előtti félkész demó. Ha így nézem, akkor valóban most kellene következnie egy „vissza a gyökerekhez” albumnak, de nem így lesz, mert mindig valami mást szeretnénk csinálni.
Bauxit: Teljesen mindegy, mert ha megpróbálnánk visszatérni a gyökerekhez, akkor meg azért baszogatnának minket, főleg mert nálunk elég erős volt az „első album szindróma”. Ez a sapka esete. Ha a második lemez olyan lett volna, mint az első, az lett volna a baj.
Tokyo: Próbálunk azért mindig gyökerek maradni.
De hát ti úgyis magasról tesztek a kritikusok véleményére.
Még5: Ez nem igaz, meg szoktuk beszélni a kritikákat.
Bauxit: A kritikusok sokszor nem érvelnek, hanem naplót írnak egy zenekarról. Az viszont egy másik műfaj. Amikor egy kritikus pl. kijelenti az írásában, hogy sose szerette a zenekart, majd leírja, hogy milyen rossz már megint, ez szerintem csak vélemény kategória, mert az előfeltevés miatt eleve átbillen nagyon szubjektívbe. És ebből van több. Mindenkinek igaza van, senkinek sincs Igaza.
Tokyo: Ha általában nem bődületes faszságokat írnának, akkor nem szarnánk le a kritikákat. De ez nagyon ritka. Akkora hülyeségeket tudnak lehozni, mintha nem is az adott lemezt hallgatták volna meg. Így nehéz magunkra venni. Másrészt a kritika is egy kicsit elferdült fogalom manapság. Mitől lesz valaki kritikus?
Még5: Semmi bajunk nem lenne egy lehúzó kritikával, de azt látjuk, hogy egyszerűen nem értik a lemezeinket. Hogy egy kivételt is említsek, a Zigilemez esetében hatalmas ötlet volt minden egyes dalszöveget kielemeztetni egy íróval vagy költővel. Ebből egy elfogulatlan, realista kritika született, ami nagyon tetszett nekünk.
Bauxit: Rónai András írásait például kifejezetten szeretjük. Teljesen fasza volt az is, amikor megmutatta a metaslágert filozófiához és főleg Heideggerhez értő szakembereknek, hogy ítéljék meg. Tök releváns. Egyébként meg butaságnak tartjuk azt a mostanában divatossá vált zenei-újságírói hozzáállást, hogy amit kevesen ismernek, azt az egekbe magasztalják, amit pedig sokan, azt földbe tapossák. Ilyen kritikusok rólunk is csak akkor írtak jót, amikor még kevesen ismertek minket. De végül is ez temészetes. Nekik a divat mondja meg, hogy kik nem ők.
Még5: Ennek mondjuk a másik oldalát is ismerjük, hajdan, a kezdetekkor nagyon menő volt szeretni a Bëlgát, aztán ez az egész átfordult.
Tokyo: Mi tanítottuk meg fikázni az embereket. Előttünk ezt a szerepet a Szomszédok c. teleregény töltötte be.
Milyen gyakran próbáltok?
Bauxit: Idén többet próbáltunk, mint szoktunk, mert élő hangszereket is bevetettünk: Tokyo dobol, Titusz gitározik, Még5 billentyűzik, én pedig énekelek. Itt már nem lehet megúszni a próbákat.
Nem gondolkodtatok még egy instrumentális albumban, szöveg nélkül?
Még5: Na abban még nem.
Tokyo: Az kicsit meglepné az embereket… Főleg Tituszon múlik a dolog.
Bauxit: De nem rossz ötlet…
Tehát akkor az új album teljesen más lesz, mint az eddigiek?
Még5: Más is lesz, de a régiekre is épül.
Bauxit: Annyit elmondhatunk, hogy nem koncepció-lemez lesz, mint az előző három.
Tokyo: És mindössze egy darab példányban fog megjelenni, amit majd egy műveltségi vetélkedő, vagy IQ-teszt révén lehet majd elnyerni. Aztán az is lehet, hogy a pénz, vagy a puszta véletlen dönti majd el, hogy kié lesz az egyetlen eredeti példány, aminek a borítóját a saját fogainkkal fogunk kifaragni, mondjuk.
Miben tér el az új album munkafolyamata a korábbiaktól?
Még5: Az első albumot leszámítva mindegyikre csak pár hónapot szántunk, erre most szeretnénk minél több időt ráfordítani, de ehhez szükségünk lenne Tituszra is, aki közben a Chip Chip Chokas 2-t készíti, meg egy újabb Carbonfools lemezt.
Tokyo: És ez lesz az első olyan album, aminek a szövegei nem a Nádas Stúdióban születnek, készülnek.
Bauxit: Amit azóta az új vevő el is dózerolt.
Featuring nem lesz?
Még5: Nem igazán szeretjük az ilyesmit. A Kerekes Banddel más tészta, ők a barátaim és sokkal többre tartom a zenéjüket mint a többi magyar zenekarét.
Tokyo: Ezt sosem lehet tudni előre. Jelenleg nincs olyan készülő szám, amihez eszünkbe jutna más. Bár... Titusznak van egy featuring álma, az még megvalósulhat addig. Ha aktuális lesz, kiderül.
Mi volt a legextrémebb élményetek színpadon?
Még5: A West-Balkánban a Kopaszi-gáton egyszer beszakadt Tokyo alatt a színpad, vérzett a lába, és koncert után hátrajött egy tini lány, hogy hadd nyalja le a vérét... Somorján egy fesztiválon hatalmas bulit csináltunk és a koncert vége felé annyira sok embert hívtunk fel a színpadra, hogy az is majdnem beszakadt.
Bauxit: A Millenáris padlásterében is akkora ugrálások voltak, hogy attól tartottunk, le fog szakadni az egész a 800-1000 tomboló ember alatt. A debreceni Lovardában meg egyszer bedobtunk egy (medicin) bőrteknőst a közönségbe, ami habkönnyűnek tűnt, de valójában húsz kiló volt, és úgy fejbe találtunk egy embert, hogy elájult, hátrahúzták és próbálták élesztgetni, csavargatták a mellbimbóját.
Tokyo: Egyszer jórég összehánytam a Süsü színpadát egy imidzsromboló koncerten.
forrás: Lángoló Gitárok
Dudik Ákos
Másnap Paddy & the Rats, Deák Bill Gyula, Irie Maffia és Tankcsapda a Pepsi színpadon, úgy vélem
