Moiro

 A fesztiválszezon végére még maradt egy igazi csemege, ami bár nem a sárbahányós történet már, hanem a vattacukros, csiricsáré, néptáncos,boros fesztivál kategória. Nem hiszem hogy lenne bárki ebben az országban aki nem fordult volna meg egy-egy hasonló történeten, és ne látta volna benne a sajátos báját. 35. BB szüreti feszt talán annyit változott az elmúlt harmincöt évben, hogy már nem csak az Edda-Republik kombót élvezhetjük az esti zárónapokon, hanem az aktuális alter kedvenceket is (Vad Fruttik,Kiscsillag) és a tűzijáték is párosult egy kis lézershow-val ahogy azt kell. Ihatunk eperbort aranyáron, ehetünk hekkes lángost tonnaszám, és két rozéfröccs között megmártózhatunk kedvenc balatonunkban, és ha németül kérnénk kukoricát, senki sem pirulna el. Mindehhez a rohadt meleg párosult ami valljuk be, a balatonon eléggé elviselhető.

Két nagyobb színpadra helyezték el a programokat, a kikötő felőli színpad adott otthon a fiatalosabb zenekaroknak ahol fesztivál feelinget megszégyenítő állapotok közt lehetett menni az újabb sörökért( hála az esemény mivoltának, a sörcsapoknál nem voltak sorok) míg a másik színpad a főtérnél, a Petőfi rádiót nem igazán preferálóknak szervezték programügyileg. Tömeg volt, de a tűzijáték utáni levonuláson kívül ez nem volt zavaró. A végére engedjétek meg nekem még egyszer isteníteni a boglári hekkfogyasztás élményét. Éljen a Hekk! Meg a BB!